Sorra küldik a leveleket a szakszervezetek Orbán Viktornak: párbeszédet, szociális egyeztetést sürgetnek a munka világát érintő kérdésekben. Egyelőre hiába. Az ellenzéki pártok viszont kifejezetten keresik a kapcsolatot az érdekvédőkkel, s úgy tűnik, ott el is kezdődik valami.
Mint annyian már, legutóbb a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MaSZSZ) is összegyűjtötte azokat a témákat, amelyeket szerintük rendeznie kell a kormánynak. A mintegy negyedmillió tagot tömörítő szervezet kész lenne hosszabb távon is együttműködni a kormánnyal.
Ezzel persze más érdekvédelmi tömörülések is így vannak, sorra küldik elvárásaikat, a munka világát jobbító terveiket a kormányhoz, az illetékes minisztériumokhoz, parlamenti pártokhoz, frakciókhoz, de a kormánypárti többség többnyire válaszra sem méltatja az érdekvédőket. Az ellenzéki pártok körében viszont viszonylag nagy az érdeklődés a szakszervezetek ötletei iránt, keresik a nagy tömegeket tömörítő érdekvédelmi szervezeteket, s azokat a témákat, amelyeket a segítségükkel hitelesen képviselhetnek.
A slágertéma természetesen továbbra is a munka törvénykönyve (Mt.), s annak számos visszássága, a munkavállalók elnyomottsága, kizsákmányolása és a létbizonytalanság, amelyet szintén az új Mt.-vel idézett elő a kormány. Egyes szakszervezetek – mint például a vegyipari (VDSZ) – továbbra is élharcosai a korengedményes és a korkedvezményes nyugdíj megtartásáért folyatott harcnak, valamint a szakképzésnek, amely például a vegyipart különösen érzékenyen érinti.
Önmagában azonban kevés érdemi kommunikációt sürgetni a kormánynál, ha nincs ésszerű, végrehajtható, „két lábon álló” javaslat, akkor az átlagosnál is kisebb az esély arra, hogy a kormánytól bárki is szóba álljon egy szakszervezettel. Legalábbis érdemben. Persze, mint mindenhol, ezen a területen is vannak kivételek, néhány szakszervezeti konföderáció igen jó kapcsolatokat ápol a hatalom képviselőivel. A „körön” kívülieket, s a nagy konföderációk mellett csendben, de legalábbis nem túl nagy csinnadrattával, de annál szívósabb munkával lassan, de biztosan megerősödő ágazati szakszervezeteket viszont az ellenzéki pártok egyre komolyabban veszik, s erősödik egy szakmai együttműködési platform, például a közlekedési ágazatban, a Közlekedési Szakszervezetek Országos Szövetsége (KSZOSZ)szervezésében.
Az effajta együttműködésnek persze mindig az a veszélye, hogy rásütik a szakszervezetekre a „balos” bélyeget, holott csupán arról van szó, hogy miközben a kormánypárti politikusok ügyet sem vetnek az érdekvédők invitálására – pedig őket hívják első körben tárgyalni – az ellenzékieknek jól jönnek az általuk felvetett problémák, s a mellétett szakmai javaslatok. Azt persze egyelőre nem tudni, hogy mivé fajulnak ezek az együttműködések, de ha a felek elég komolyan veszik, akkor jó esély lehet egy mindennél erősebb tömegbázis és együttműködés kialakítására. Azt persze egyelőre nem tudni, hogy ezzel mire lehet jutni. Sokan legyintenek: mit ér az egész, ha a Fidesz minden hasonló kezdeményezést lesöpör, mert nem kíváncsi – hiába mondja – a szakszervezetek véleményére. Lehet, hogy tényleg nem ér semmit egy, a „körön” kívül alakuló szakszervezeti-ellenzéki egyeztetési fórum, de legalább megpróbálják. Legalább tesznek valamit azok, akik még hisznek a párbeszéd erejében, abban, hogy előbb, utóbb eredménye is lesz.
