Kártérítési roham várható a biztosítók vidéki kirendeltségein, az árvíz okozta károkat ugyanis mielőbb, 5-10 napon belül érdemes bejelenteni. Az értékmentést viszont addig is, haladéktalanul meg kell kezdeni, ezt a biztosítók legalább annyira megkövetelik az ügyfelektől, mint a megfelelő védekezést – figyelmeztet egy biztosítási alkusz. Tapasztalatok szerint ilyenkor akadnak ügyeskedők, akik megpróbálnak vesztegetésével, a valóságos kár „felturbózásával” több pénzt kicsikarni a biztosítókból. Ez csalásnak minősül, nem éri meg kockáztatni, mert mindent el lehet bukni – figyelmeztet a szakértő.
Becslések szerint összesen 600 millió forintos kárt okozott 15 megyében az elmúlt napok viharsorozata, s mivel már nincs közvetlen veszély, az ingatlanokban, ingóságokban keletkezett kárt a lehető leggyorsabban, legkésőbb 5-10 napon belül célszerű bejelenteni a biztosítóknak – tanácsolja Németh Péter. A CLB Független Biztosítási Alkusz Kft. értékesítési és kommunikációs igazgatója azonban figyelmeztet: a víz alá került értékeket a lehetőségekhez képest azonnal menteni kell, a biztosítók ugyanis a szándékosan napokig áztatott vagyontárgyakban keletkezett kárt nem fizetik ki, a kárfelmérők viszonylag pontosan felismerik a szándékosságot. Nem érdemes felturbózni a valós veszteségeket, de szerénykedni sem szabad, mert annak később nagy ára lehet – figyelmeztet a szakértő. A kárlistára érdemes a legapróbb tételt is felvetetni, mert egy most keletkezett hajszálrepedés a falon később komoly problémát is okozhat, s utólag nem fogja árvízkárnak minősíteni a biztosító, ezért nem is fog fizetni. Nem szabad viszont erőn felül próbálkozni, hiba lenne például egy régi spontán állagromlást a friss káresemény számlájára írni, mert ha ez kiderül, akkor megeshet, hogy egyetlen fillért sem kap a károsult. Ezt ugyanis a biztosítók csalásnak minősíthetik, s elállhatnak minden további kártérítési kötelezettségtől.
A biztosítók azonban elvárják, hogy az ügyfelek a biztosítás mellett megfelelően védjék is az értékeiket, ezért a kárfelméréskor vizsgálják azt is, hogy ennek eleget tettek-e a károsultak. A kárfelmérők mérlegelik például azt is, hogy ahol minden évben kiszámíthatóan megérkezik a pincékbe a víz, ott van-e homokzsák, felvitték-e a ház magasabban fekvő részeibe az értékes gépeket, szerszámokat, s kivitték-e még időben – ha volt rá idő – például olyan mélygarázsból a kocsit, amelybe rendszeresen, minden évben betör a víz. A biztosító az ilyen óvintézkedéseket elő is írhatja a kiemelten rizikós térségekben, a különösen veszélyeztetett ingatlanokra.
Tapasztalatok szerint még ilyen tragikus helyzetben is mindig akad olyan, aki a kárszakértők megvesztegetésével próbál több kártérítéshez jutni. Németh óva int mindenkit ettől a próbálkozástól, mert ha kiderül, akkor biztosítási csalás lehet a vád, s ennek súlyos jogi következménye van. Németh szerint az teszi jól, aki betartja az előírásokat, de kihasználja a biztosítási lehetőségeket, mert így legalább hozzájut a biztosítási szerződése alapján jogos kártérítéshez.
