Egységes európai minimálbér bevezetését szorgalmaztak kelet-európai nemzetközi szakszervezetek egy budapesti tanácskozáson.
Egységes nemzetközi minimális szociális norma megteremtése volt a fő témája annak a tanácskozásnak, amelyet az IndustriAll kelet-európai régiójának tagjai tartottak Budapesten. A küldöttek – öt ország 41 képviselője – kiemelten foglalkoztak a szegénység és a szakszervezetek viszonyával is, amelyről Krémer Balázs szociálpolitikus, egyetemi docens megállapította, hogy hagyományosan ellentmondásos. A szakszervezetek alapvetően a képzett, jó munkavállalói pozíciókat elfoglaló dolgozókat képviselik, szemben például a segédmunkásokkal és a napszámot vállalókkal mondta. Krémer szerint a szolidaritás legfontosabb kérdése, hogy azt kivel valósítják meg, hiszen a közösségből nem hagyhatók ki a munkanélküliek és a szegények sem.
Az előadó felhívta a figyelmet arra is, hogy a jelenlegi politika szerint az elsődleges cél a munkahelyek megtartása, s nem az, hogy több, és jobb lehetőség létesüljön. A szakszervezetek szerepe megváltozott – hangsúlyozta Krémer –, hiszen míg korábban egyértelmű volt, hogy a “tőkésekkel” szemben kell a dolgozók érdekeit védeni, mára ez a konfrontációs határvonal elmosódott. A mai körülmények között a multinacionális vállalat egyszerűen más országba helyezi termelését, ha valahol nem találja meg a profitot és termelékenységi számításait – fejtette ki. Ezzel párhuzamosan az üzemméretek jelentősen csökkentek és a szolgáltatási szektor vált dominánssá, kisvállalkozások foglalkoztatják a munkavállalók nagyobb részét – tette hozzá Krémer Balázs. Így a szakszervezetek érdekérvényesítő képessége jelentősen gyengült – vélekedett.
Az előadó szerint hiba lenne a munkanélkülieket figyelmen, és szakszervezeten kívül hagyni, s csak az aktív, többnyire a gyárakban dolgozókra figyelni. Amennyiben az érdekvédelmi mozgalom továbbra is ezt a kényelmes álláspontot képviselik, akkor előbb, utóbb olyan lesz a szakszervezet, mint egy elit klub, ahová csak néhány száz ember léphet be.
Féloldalas európai integráció
Rabi Ferenc, a Bánya- Energia és Ipari Dolgozók Szakszervezetének (BDSz) elnöke szerint az európai intézmények a gazdasági válság kezelésében nem tudtak megfelelően fellépni – a megoldás kezdeményezése teljes egészében a Nemzetközi Valutaalapra (IMF) hárult. Úgy vélte, az európai integráció féloldalas maradhat, az egyik oldalon a nyugat-európai tizenötök támogatják a gazdasági és kereskedelmi integrációt, ugyanakkor az a politikai és szociális integráció, amely jellemző a tizenötökre, hiányzik a kelet-európai régióban. További hátrány, hogy a munkahelyteremtés a legnagyobb gazdasági fellendülés idején is gyenge maradt a régióban – tette hozzá. Kérdés, hogy lehet-e európai minimálbér? – vetette fel, hozzátéve: több európai parlamenti képviselő is hangot adott ennek a gondolatnak mostanában. A minimális normák kialakításához meg kell találni a legkisebb közös nevezőt – hangsúlyozta. Hozzátette: a szociálisan fejlettebb országok nem hajlandók visszalépni nemzeti rendszerükben, illetve a másik oldalról a gyengébb gazdasági teljesítőképesség is korlátozza az országokat szociális rendszerük fejlesztésében. Alulról, regionális, illetve tagállami szinten kell indítani a vitát az európai minimálbérről, amiben a szakszervezeteknek kell a kezdeményezőknek lenniük – emelte ki Rabi Ferenc. A legkisebb közös európai nevezőt a szegénység és a társadalmi kirekesztés felszámolása mentén kell rögzíteni – vélekedett. Közölte, az olyan európai alapértékeket, mint a szolidaritás és a szociális Európa, a kedvezőtlen feltételek, elsősorban a válság, aláásták. Az európai integráció jövőjének biztosítása érdekében ezeket előtérbe kell helyezni, amihez elengedhetetlen az összehangolt szakszervezeti fellépés – zárta előadását a BDSz elnöke.
Munkanélküliek, érdekvédelem nélkül
A tanácskozás első napját Luc Triangle, az IndustriAll főtitkár-helyettese kiemelkedően tartalmasnak minősítette, külön kiemelte Krémer Balázs provokatív, vitaindító beszédét, amelyről több küldött is lelkesen megjegyezte, „így érdemes vitatkozni”. A főtitkár-helyettes emlékeztetett: a mostani szakszervezetek stratégiája lényegesen eltér a 30-40 évvel ezelőtti gyakorlattól. Példaként említette a munkahelyi sajátosságokat, a globalizációt, ami egyre több cégre jellemző: a főnök nem ott helyben, hanem valahol a világ másik részén van, nem lehet személyes kontaktust teremteni, adott esetben vitatkozni vele. Megváltoztak a méretek is, nagy gyárak helyett sokan KKV-kban dolgoznak, s ezeken a munkahelyeken szinte lehetetlen szakszervezetet építeni. – Az nagy hiba, ha az ilyen emberek mellett elmegyünk – szögezte le a főtitkár-helyettes, aki a munkavállalók képzettségének változására is felhívta a figyelmet: most a korábbinál jóval több a képzettebb dolgozó.
Luc Triangle kiemelte – mint a tanácskozás több felszólalója is – hogy a kelet-európai régió országai is elindultak a kapitalizmus felé, s míg a régi rendszerben a szakszervezetek a párt meghosszabbított karjaként működtek, most egészen más módszerekkel kell érvényesülni.
A főtitkár leszögezte, hogy a szakszervezetek szinte kizárólag csak a dolgozókra figyelnek, azokra, akiknek van munkájuk, s a munkanélküliekre nem terjed ki a figyelem, szakszervezeti munkát kizárólag csak munkahelyeken tudnak elképzelni. Márpedig – jegyezte meg – ebben a megváltozott munkavilágban csak akkor képesek fennmaradni a szakszervezetek, ha az érdekvédelmi tevékenység a munkanélküliségre is kiterjed. Az előadó kijelentette: a szakszervezeti mozgalomnak szociális társadalmi mozgalommá kell válnia.
A tanácskozás résztvevői megállapították, hogy ki kell harcolni az Európai Unión belül egy minimális szociális normát – például a bérek terén -, hogy ne tudják az egyes országok munkavállalóit kijátszani egymás ellen, hogy ne a tőkéseknek ne legyen lehetőségük éhbérért dolgoztatni ott, ahol a legalacsonyabbak a minimálbérek, s továbbállni, ha az emelkedik. Ehhez azonban a szakszervezeteknek ki kell dolgozniuk a rendszert, s ki kell harcolni annak érvényesítését.
